Arany János 1836-ban csatlakozott egy debreceni színésztársulathoz, amely ugyan hamar feloszlott, de Arany már nem mehetett vissza a Kollégiumba. Beállt tehát Hubay Gusztáv akkor szerveződő vándortársulatához. Nagykárolyban, Szatmáron és Máramarosszigeten, igaz, csak kisebb szerepekben, de már ő is színpadra lépett. Néhány hét alatt rájött, hogy ez az életforma nem neki való, ráadásul egy éjjel édesanyját halva látta – ezért hazaindult. Vett egy kenyeret, némi szalonnát, és egy hét alatt a Máramarossziget–Szatmár–Nagykároly–Debrecen–Nagyvárad útvonalon hazagyalogolt.

1843-ban az Eszterházy Antal és Nagyszalonta közötti peres ügy kapcsán a város hivatalos küldötteként Bécsbe utazott. Augusztus 19-én indultak Szalontáról lovas kocsival, és 23-án érkeztek meg Pestre. Négy napig maradtak a városban, Arany ekkor járt itt először. Gőzhajón mentek tovább Pozsonyba, ahol két napot töltöttek. Bécsbe kocsival érkeztek, négy napig maradtak; az ügyintézés mellett némi városnézésre is adódott alkalmuk. Ugyanezen az útvonalon utaztak visszafele is, szeptember 8-án érkeztek haza.

A forradalom híre aktivizálta Aranyt. Petőfi egy megindítandó új lap szerkesztőjéül javasolta, ezért május 16-án felutazott Pestre, és 7-8 napig maradt. Petőfiék Dohány utcai lakásában szállt meg, írókkal, kiadókkal találkoztak. Végül a túlságosan bizonytalan helyzetben nem vállalta a költözést, a szerkesztést is csak részben, és május 21-én hazautazott. Iránymutatásokat és verseket, cikkeket is küldött Vas Gerebennek a Nép barátjába, igaz, ezek csak négy-öt nap alatt jutottak fel Pestre. Augusztusban újra Pestre utazott a lap ügyében. November elején Arany nemzetőrnek állt, és a szalontai századdal két hetet töltött Aradon, ahol átesett a tűzkeresztségen. December elején feleségével együtt Debrecenbe utaztak. Egyrészt Szalonta hivatalos ügyeit intézte, másrészt Petőfi kérte meg, hogy legyenek várandós felesége mellett, és vállalják a keresztszülőséget. De mire Petőfi Zoltán december közepén megszületett, addigra Arany feleségével együtt újra Pestre ment, hogy Vas Gerebennel a lap pénzügyi elszámolását rendezze. (Néhány héttel később Aranyné Nagyszalontára kísérte Júliát és a csecsemőt, ahol május elejéig otthont adtak nekik.) 1849 május végén Arany lemondott a szalontai másodjegyzőségről, és 25-én újra Debrecenbe utazott, hogy a kormány hivatalnoka legyen. Június 1-jén már indult is tovább Pestre, elfoglalta hivatalát, és azon fáradozott, hogy családját is Pestre költöztesse. Július 1-jén, az orosz támadás hírére Szalontára sietett, de amikor augusztus elején a belügyminisztériumot Nagyváradra tették át, akkor Arany is oda ment. Igaz, csak kb. két napig maradt, mert az újabb vereség hírére megint hazasietett. Amikor a környéken feltűntek a kozákok, Arany elmenekült. Néhány napig a Feketebátor környéki erdőkben bujkált, majd kb. egy hétig Árpádon húzta meg magát. Augusztus közepén tért haza Szalontára.

Amikor 1851 őszen a nagykőrösi gimnázium meghívta Aranyt, akkor nemcsak azt vállalták, hogy az egész család számára alkalmas szállásról gondoskodnak, de az átköltözés költségeit is fedezték. Aranyék tehát szekérre pakolták a legszükségesebb holmikat, fogták 10 és 7 éves gyermekeiket, és november első napjaiban enyhén szeles és esős időben elindultak a „homokos Kánaán”-ba. Első nap kissé eltévedtek a dobozi erdőben, de estére Békésen megpihentek. Másnap átkeltek a Tiszán, és Vezsenyben éjszakáztak, harmadnap pedig bedöcögtek Nagykőrösre.

Arany és Tompa már öt éve levelezett egymással, amikor 1852-ben Tompa ismeretlenül és váratlanul betoppant Aranyékhoz. Egy csapásra összebarátkoztak. Annyira, hogy 1855 nyarán a tanítási szünet – akkoriban „aratási szünet” – idején az egész Arany család felkerekedett, és egy egész hónapra Hanvára utazott Tompáékhoz. Augusztus 20-án indultak vonattal Nagykőrösről, ceglédi átszállással, Szolnokig. Ott gőzhajóra szálltak, és mentek fel a folyón Tiszakesziig. Itt már Tompa várt rájuk két kocsival, és Mezőcsáton keresztül Miskolcra hajtottak. Egy napos pihenő következett, ismerősökkel találkoztak, kirándultak Diósgyőrbe, és csak másnap kocsiztak tovább Hanvára. Visszafelé ugyanígy jöttek: Hanváról Miskolcra, másnap Tiszakesziig kocsival. „Pénteken esti 11 órakor szálltunk hajóra, ott feküdtünk: a hajó reggel 4-kor indult, s este a nappal nyugodott le Szolnokon. Ott a traint 2-ig éjfél után vártuk; 4-kor már Cegléden voltunk, s itt szundikáltunk 10-ig, most 11 után vagyunk.” – számolt be Arany Tompának a szerencsés hazatérésről szeptember 23-án.

Arany és Madách már több mint egy éve ismerték egymást, amikor 1862 nyarán a költő meglátogatta a vidéki birtokain élő filozófust. Aranyt orvosai fürdőre küldték, és a népszerű Szliács nem esett messze Csesztvétől és Alsósztregovától sem. Arany augusztus 7-én indult el Pestről vonattal, és reggel 8-ra Vácon volt. Itt már várta Madách kocsisa, aki Csesztvére vitte. Útközben Rétságon megálltak villásreggelizni, de ebédre már Madáchnál voltak. Délután vendégek érkeztek (pl. Szontágh Pál), másnap pedig átkocsiztak az ősi Madách-kastélyba Sztregovára. Arany a következő napon indult volna tovább Szliácsra, de „a kovács leitta magát, a lovakat nem vasalhatja” – állította a házigazda. Arany gyanította, hogy Madách ezzel a csellel késleltette az indulását. Végül augusztus 10-én hajnali 4-kor indultak a fürdőhelyre. Szliácsig egész úton esett az eső. Madách maradt még két napot Arany társaságában, s csak augusztus 12-én tért vissza Sztregovára.

Arany egyre súlyosabb betegségeire az orvosok a karlsbadi kúrát javasoltak. A világ egyik leghíresebb gyógyhelyét 1869-ben kereste fel először, aztán még hét éven át töltött itt nyaranta négy-öt hetet. Itta a gyógyvizet, nagyokat sétált – és Arisztophanészt fordított. Csak az utazás jelentett némi fáradalmat: „Sietek keresztül esni azon a betegségen, melynek ’utazás’ a neve.” – írta családjának. Az első években, amikor még nem készült el a közvetlen vasúti összeköttetés, Bécstől csak Eger (Cheb) városáig vonatozhatott, utána még jó kilenc órás kocsiút következett. 1871-től már sokkal egyszerűbb volt: bécsi átszállással, de onnan akár hálókocsiban utazva tehette meg Karlsbadig az utat.